valami újat...

Anyagi szempontból életem legrosszabb üzletét kötöttem meg ma délután, amikor ahelyett, hogy vásároltam volna egy BKV-jegyet, gyalog mentem. Az így megkeresett kb 300 Ft azonnal 60-ra olvadt, amikor útközben kisegítettem magam egy fél liter kólával.

Az történt ugyanis, hogy visszaérkezvén Biatorbágyról igen hamar a Déliben találtam magamat. 5 utánra készültem Kispestre, ifiről lebeszéltek, ismerősök meg csak sokkal későbbre voltak várhatók a Délibe, úgyhogy úgy döntöttem, csatlakozom az "ismerd meg hazádat"-mozgalomhoz, és gyalog közlekedtem Budapest Déli pályaudvartól Kispest Határ útig. Az út két órát vett igénybe, és termlet két darab vízhólyagot a lábamra. Teljesítményt tekintve becsléseim szerint 5 és 10 km közötti távot haladhattam a mérsékelten egészséges pesti levegőn. Ami az egészben mégiscsak bosszantó az az, hogy még így is túl korán érkeztem meg...

Annyi gondolatot szeretnék általában hozzáfűzni a világ nyomorúságához, hogy van egy olyan fokozat is, amikor még az én vasút-rajongásom is átcsap abba a fokozatba, hogy most egy kicsit azért elég volt. Ez olyankor szokott bekövetkezni, hogyha egy 166 km-es utat uszkve 5,5 óra alatt teszek meg, végig motorizálva. Az sem növeli a lelkededést különösképpen, hogy sikerült kipécéznem a menetrendből az egy szem vonatot, ami nem jár szombaton, és kimenni hozzá. Az 5,5 óra még így is a két órányi várakozás nélkül értendő. De egy kicsit enyhíti a kínt az a tudat, hogy láttam egy gyönyörű szépre pucovált klasszik Csörgőt, és sok más érdekességet.

Az egész apropója pedig a Bibliai Kalandtábor felkészítő hete volt, melynek kapcsán egy hétig vendégszerepeltem Zalában különböző szerepkörökben. Erről talán kicsit később, hiszen ma újabb haknira indulok, ezúttal Biatorbágyra. Képes beszámoló még elképzelhető, de korántsem biztos. Meglássuk! 

Mátéval a már régen esedées pipázást akartuk elrendezni egy pohár bor társaságában. Apróbb bonyodalmak folytán azonban a következő képek készültek:

Tegnap valami sötét barom ellopta a biztosítóberendezés kábelét a szári bevágás környékén, hogy szakadjon rá a felesége haragja. Ennek köszönhetően az egyébként majdnem versenyképes 1,45h helyett 2,45-t utaztam. Ami szar.

Pozitív vonatkozásai is vannak a dolognak, mert találkoztam értelmes emberekkel, valamint a MÁV-Start Zrt is bebizonyította, hogy igenis lehet utast tájékoztatni, gyorsan, jól, és igényes stílusban. Háromszor mondták be, hogy mi történt, mi van, és mennyit fogunk késni. Ráadásul nem a szart keverték, hanem megmondták, hogy ez van, ezt kell szeretni. MÁV-Start Zrt. én így szeretlek.

Aztán: az nem megy a fejembe, hogy segélyre van pénzünk, de mondjuk a kedves segélyezetteket nem tudjuk beállítani, hogy kedves Állampolgár Úr, legyen szíves a segélyét 20%-al meghaladó összegért járőrőzni a megadott vasútvonal mellett, és akadályozza meg, hogy a rábízott eszköznek akár egy darabját is megrongálják. Szerintem ez példaértékű megoldás lenne. Arról ne is beszélve, hogy sok balesetet is el kell kerülni.

Tehát: Munkanélkülieket nem közmunkában a vasútra. Örködni!!!

Hogy száradna el a szobanövénye annak, aki kitalálta az új kórházi törvényt, mely szerint a csepeli beutaló nem érvényes az ÁEK-ba. Vérvételre. Mert hogy műtétre nem lenne érvényes, azt még csak megértem.

Ezt megtudni durván 2,5 órával kevesebb alvásba, tekintélyes mennyiségű idegsejtbe, és egy vaskos elázásba került. Meg abba az opcióba, hogy valamelyik nap a héten kelhetek ötkor, hogy sorra kerüljek Csepelen. Brrr...

Egészségügy, ezt is köszönjük... 

A hétvégén megint el voltam. Utazva. Lengyelországot jártuk meg ismét. Most nem volt annyira jó a hangulat, nem utolsósorban a hírekből már ismert események miatt. Az Elnök Urat nem szerette mindenki, a politikájával sem értett mindenki egyet (bár a pedofil-rendszabályozás az nagyon jó ötletnek tűnt, lássuk be), sőt, de amikor megtörtént a tragédia, az egész ország ki tudott állni mellette őszinte gyászban. Kicsit más érzés volt a 2006-óta tartó folyamatos "Gyurcsány takarodj!"-éra óta. Szeretném megérni itthon is, hogy a nemzet egységben csinál valamit, politikai, és egyéb hovatartozástól függetlenül. Néhány primitív, kegyeletsértő barom meg mindenhol van... Az Elnök Urat, kíséretét, és mindenkit, aki a kormányzati TU-154-esen volt, Isten nyugosztalja, és adjon nekik örök békességet!

Idehaza lezajlottak közben az első fordulók a választásokon. Rombolás nem volt, csak elégedetlenség, meg morgás. Az eddigi eredményekért egyelőre hálásak lehetünk - és én itt a harmadik helyről beszélek. Hogy nem második lett. Erről többet nem is mondanék.

A hétvégi út mindkét irányba rekordgyanús, odafele egy nagy megállással 8,5 óra, visszafele kettő kicsivel 8. Ilyen eddig még nem volt.

Beszerzés is volt, persze csak kicsiben. A mostani sztárja a Tetra Pakos Żurek, amit csak kiöntesz a dobozból, és felmelegíted. Íme:

Ezek után alapvetően már tényleg csak a konzerv vodka tudna érdekelni...

A továbbiakban frissítettem a programozási ismereteimet, és nagyon büszke voltam magamra. Meg vettem biciklis sisakot, mert nem akarok a KRESZ-szel összeütközésbe kerülni.

Reméljük, jó befektetés, mert hogy nagybefektetés, ahhoz sajnos nem fér kétség... 

Kezdem nagyon utálni a BKV-t, és egyre hálásabb vagyok a bicikliért. Ma olyan hiszti volt a buszon, hogy én is hisztis lettem, és a Blahától a Keletiig gyalog mentem. Nem jó.

A jó pedig az, hogy tolmácsberendezéssel tolmácsolták ma az előadást. Mert franciául volt. Vicces. Néhány szót azért az eredetiből is sikerült kiszűrnni... 

Valaminek a kapcsán eszembe jutott az a válogatott kretén kiszólás, ami osztálykirándulásokon szokott elhangozni, amikor az ember bevonul az erdőbe hm... virágot szedni. Ilyenkor a társaság kórusban üvölt, hogy "Mindenki dobja el, ami a kezében van!"

Nagyon viccesnek szánták, de több ponton is hibádzik, erre rájöttem.

• a lányok mit dobjanak el?
•  dobjuk el a cigit, az üveget, stb is, amit a tanerő elől rejtve vittünk be az erdőbe?
• mi van, ha a repülő "ovjektum" eltalálja a többieket, mondjuk a hangadót? (ld. toboz, fadarab, militárisabbaknál kézigránát?)

Mi lehet rosszabb annál a felismerésnél a metróban, hogy a pestiek tényleg nem változtak semmit, és még mindig nem tudnak közlekedni? Mi bánthatha egy értelmes, funkcionálisan gondolkodó fiatal (ez lennék én) örömét annál jobban, hogy az emberek satufékkel megállnak a metróajtóban, és nem férsz fel tőlük? "Utánam az özönvíz!" lenne a helyes megfogalmazás, bár nem kimondottan jó keresztényi gondolatoktól vezérelve ilyenkor azt kívánnám, ne utána, hanem a nyakában legyen az özönvíz az ilyennek. Komolyan, ezek mintha predestinálva lennének, hogy szándékosan is jó alaposat lekenjen nekik valaki a 90 literes hátizsákkal fordulatból. És nem csak véletlenül. Ilyenkor örömmel idézem fel azokat az időket, amikor egy kiszolgált, ámde még mindig éles sarkokkal rendelkező videókártya diszítette az akkori utazóhátizsákomat. Azt tiszteletben is tartotta a csűrhe, és lehetett is vele közlekedni.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Mi lehet ennél rosszab? Megmondom: a megvilágosodás pillanata, amikor rájössz, hogy függessz ettől a helytől, mert ahogy leraktam a cuccomat és berendezkedtem, azonnal helyreállt a cukrom. Ami egy hete megbolondult. Azt hittem a tavasztól, de ezek szerint honvágya volt a piszoknak. Csak remélni merem, hogy nem az orvosom alapján lőtte be magának az otthonát, mert akkor halálomig mászkálhatok Csepelre, az pedig messze van. A fene egye meg!Gyakorlatilag biológiai függőségbe kerültem Budapesttel. És ez nem jó.

Ja, és ami még fontos: a morgásaimat innentől fogva a morgás címke alatt lehet majd olvasni...

Vajon mit gondolt tegnap a könyvtáros, amikor nyitáskor megjelentem, és azonnal a gyerekkönyvtár után érdeklődtem, majd távoztam két gyerekkönyvvel?